Legutóbb 2017-ben volt magyar versenymérnököm, amikor Bári Gergő küzdött velem a világbajnoki cím megszerzéséért. Most öt évvel később újra magyar mérnök lesz mellettem a jövő héten Franciaországban rajtoló WTCR-idényben: Boriszov Dániel érdemelte ki a lehetőséget a Hyundai Motorsporttól.
Nagyon örültem, amikor megkérdeztek, hogy mi a véleményem Boriszov Daniról. Miután a tavalyi versenymérnököm a Hyundai ETCR-projektjében kapott helyet, megüresedett egy hely a csapatban. Természetesen elmondtam, hogy szívesen dolgoznék Danival együtt, de nem azért, mert ő is magyar, hanem azért, mert régóta ismerem őt és nagyszerű mérnöknek tartom.
A pilóta–versenymérnök kapcsolat talán a legfontosabb egy csapaton belül. Nekem versenyzőként neki kell tudnom átadni a tapasztalataimat, érzéseimet az autó működéséről, ami kívülről pofon egyszerűnek tűnik, de valójában bonyolult feladat, mert sokszor igen apró dolgokat kell elmagyarázni, illetve jól megérteni. A versenymérnök ezek alapján dolgozik tovább, ő felel az autóért és annak teljesítményéért.
Már 2017-ben is együtt:
Nemcsak az autó beállításában, a stratégia meghatározásában van fontos szerepe, hanem verseny közben is ő tartja velem a kapacsolatot a rádión keresztül. Ő közli a legfontosabb információkat, vagy éppen a rendkívüli történéseket a pályán, amelyeket én még nem láthattam. Ennek a kapcsolatnak alapja a bizalom és meghatározó eleme a minél gördülékenyebb kommunikáció, vagy másként:
A fél szavakból is megértjük egymást elv.
A nemzetközi autósportban az angol a hivatalos nyelv, a Hyundai Motorsporton belül is angolul kommunikálunk, így hiába vagyunk mindketten magyarok, a rádióban, a boxban és úgy általában a pálya környékén alapvetően angolul szólunk egymáshoz.
Mindketten évek óta ebben a közegben mozgunk, mégis valahol természetes, hogy vannak olyan finomságok, amelyeket az anyanyelven egyszerűbben és gyorsabban át lehet adni egymásnak. Adott esetben ez némi előnyt is jelenthet.
De nem is a közös nyelv a lényeg, vagyis nem pont úgy, ahogy azt elsőre gondolnánk. Az azonos kultúra, hasonló szocializáció legalább annyira fontos abban, hogy egy pilóta egy hullámhosszra kerüljön a mérnökével, hiszen egy versenyhétvégén információhiányos közegben, nagy nyomás alatt, idő szűkében kell tudni együttműködni, jó döntéseket hozni együtt.
Többféle nemzetiségű mérnököm volt a pályafutásom alatt, el voltam kényeztetve, mert mindegyiküktől tanultam valami újat, de mivel különböző kultúrákból érkeztünk, mindig időt vett igénybe az összecsiszolódás. Idővel, ahogy jobban megismertük egymást, ennek már nem volt jelentősége.
Bári Gergő és Boriszov Dani, az egykori és az új magyar mérnököm egy képen:
Danival viszont olyan, mintha nem most kezdődne, hanem folyatódna a közös munka, mert régóta ismerjük egymást, korábban is dolgoztunk már együtt a M1RA-ban.
Aránylag fiatalon került ilyen fontos pozícióba, ami egyrészt mutatja a rátermettségét, másrészt a kor teljesen relatív. Jó példa erre az, hogy én több mint tíz évvel idősebb vagyok a csapattársamnál, Mikel Azconánál, kettőnk közül mégis ő töltött több időt az autósportos közegben, amelybe gyerekkorától belecsöppent.
Boriszov Dani már az egyetemi évei alatt is a motorsportnak szentelte az életét, nemcsak részt vett a Bári Gergőék által elindított Formula Student versenysorozatban, hanem 2016-ban a csapatkapitánya volt a BME világranglista-9. helyezett csapatának, amely mai napig a legjobb magyar eredmény.
Az elmúlt öt-hat évben folyamatosan a túraautózás európai bajnokságaiban szerzett tapasztalatokat, TCR-autókat segített győzelmekhez, ráadásul az idei teszteimet már kivétel nélkül vele együtt csináltam végig, azaz mostanra az Elantrát is megismerte.
Azt vettem észre, hogy jól beilleszkedett a csapatba, a Hyundai azt az embert kapta meg, akire szüksége volt. Abban pedig biztos vagyok, hogy én is.