2022-ben nemcsak a WTCR-ben leszek a Hyundai Motorsport versenyzője, hanem a túraautó-világkupával párhuzamosan az ETCR-ben is teljes idényt teljesítek a márka elektromos autójával. Hihetetlenül izgatottan várom a május 6-8-i, Pau Ville-i dupla szezonrajtot!

Mióta beharangozták a vadonatúj elektromos túraautó-bajnokság (ETCR) létrejöttét, érdeklődve figyeltem ezeket a látványra is nagyon izgalmas autókat. Aztán az elmúlt években kétszer is lehetőségem nyílt bemutatókon vezetni a Hyundai ETCR-autóját, és az ösztönös kíváncsiságom vággyá alakult.

Vágytam arra, hogy próbára tehessem magam ezzel a versenyzőként óriási kihívást jelentő technológiával. Hálás vagyok a Hyundai Motorsportnak, hogy idén megadja nekem erre a lehetőséget a WTCR-ben való szereplésem mellett, amely így számomra tökéletes kombináció.

Nehezebb és erősebb

Teljesen máshogy viselkednek ezek az elektromos versenyautók, mint amihez korábban hozzászoktam. Összehasonlításképpen: 450-500 kilóval többet nyomnak egy WTCR-autónál, és nagyjából kétszer olyan erősek is. Időmérőn, csúcsüzemmódban kb. 700 Le teljesítményt képesek leadni. Hosszasan lehetne sorolni még a különbségeket, amelyek közül kettő mindenképpen kiemelkedik: a gumi és a hajtás.

Míg a WTCR-ben versenygumikat használunk, addig az ETCR-ben utcai jellegű abroncsok kerülnek az autóra. Míg a WTCR-ben elsőkerék-meghajtású autók vannak, addig itt a hátsókerék-meghajtással kell megbarátkoznom. Versenyzői pályafutásom 85-90 százalékát elsőkereskes autókban töltöttem, de most visszajönnek az emlékek a 2011-es és 2012-es idényekből, amelyekben hátsókerekes autót vezettem a WTCC-ben. Persze a kettő nagyon más, de legalább nem a nulláról kellett elkezdenem kitalálni, hogyan lehetek gyors egy ilyen kocsival.

Csendes őrület

A legtöbben azt kérdezik, amikor szóba kerülnek az elektromos autók, hogy nem zavaró-e a motorhang hiánya. Őszintén szólva a harmadik kör után már észre sem vettem, hogy halkan zümmögnek ezek a kocsik, mert annyira lekötött maga a vezetés, a folyamatos pengeélen táncolás, egyensúlyozás a csúszás-tapadás határvonalán. Amúgy a WTCR-ben sem hallok túl sokat a motorból, mivel a csapatrádió miatt füldugót használunk.

Azért is vagyok hálás a Hyundainak a lehetőségért, mert a tapasztalatot tekintve hátrányból indulok azokkal szemben, akik tavaly már eltöltöttek egy idényt az ETCR-ben, vagy olyan bajnokságokban edződtek, mint a DTM, a Forma–1 vagy valamelyik GT-széria. Nagyon kifinomult vezetési stílust követelnek meg ezek az érzékeny ETCR-autók, ami úgy hiszem, passzol hozzám, de jelenleg még keveset gyakorolhattam, ezért csak az elején, legfeljebb a közepén járok a tanulási folyamatnak.

Ha felkerül a sisak...

Eddig két teszten vettem részt, a franciaországi, WTCR-rel közös idényrajtig jó esetben belefér még egy alkalom. Egy ETCR-teszt nem úgy néz ki, mint ami a hagyományos autóknál megszokott, nem töltjük a rendelkezésre álló idő 80 százalékát az autóban, mert a töltések sok időt vesznek el, azok alatt szerelni sem lehet. Így három-négy kör után negyven-ötven perc leállás következik, tehát versenyzőként nagyon hatékonynak kell lenni az ismerkedésnél.

Ha a számításom nem csal, a fel és levezető körökkel együtt 35 kört tehettem meg eddig ETCR-autóval, ennyi tapasztalattal várom a rajtot.

Mindig szeretek reális lenni, ezért most azt mondom, a szezon elején valószínűleg lesz némi lemaradásom, amelyet az első két-három forduló után szeretnék eltüntetni. Az a célom, hogy következetesen építsem fel az önbizalmamat az ETCR-ben is, miközben gyűjtöm a kilométereket. De közben ismerem magam, tudom, hogy ha felkerül a sisak, onnantól nagyon nehezen állom meg, hogy ne akarjak rögtön a legjobb lenni, még ha nem is állok még erre teljesen készen.

Még hiányoznak a finom részletek

A teszteken biztatóan alakultak a köridők, tudtam elég gyors lenni, de még nem kiegyensúlyozottan, mint a csapattársaim közül Mikel Azcona és Jean-Karl Vernay, akik már tavaly is versenyeztek az ETCR-ben. Nekem még hiányoznak azok a finom részletek, amelyek csak a megtett kilométerekkel jönnek meg, és amelyekkel az utolsó, különbséget jelentő tizedmásodpercek is kinyerhetők.

Ezt el kell fogadnom az elején, ami közel sem jelenti azt, hogy ne akarnék változtatni a kiindulási helyzeten. Hihetetlenül izgatottan várom ezt a szezont, olyan izgalom van bennem, mint amikor valami teljesen újfajta dolgot próbálsz ki, és legbelül ott bizsereg az érzés, hogy jó lesz.

Nincs fontossági sorrend

Nagyon sűrű idény vár rám a párhuzamos szerepvállalással, ezért a szokásosnál korábban elkezdtem a fizikai és mentális felkészülést. Látom magam előtt a példákat, hogy más versenyzők jól össze tudták hangolni a WTCR-t és az ETCR-t tavaly, úgyhogy nekem is sikerülnie kell. Nem szeretném, hogy az egyik a másik rovására menjen, épp ellenkezőleg, bízom benne, hogy csak profitálhatok a dupla szezonból.

Jelen pillanatban a WTCR az első, mert abban érzem magam esélyesebbnek, de majd meglátjuk, hogyan alakul a szereplésem itt és ott a második-harmadik forduló után, úgyhogy előre nem szeretnék prioritásokat megfogalmazni. Mindkét bajnokságban a lehető legtöbbet akarom kihozni magamból.

Az elmúlt másfél-két hónapom elképesztően intenzív volt a kettős felkészülés miatt, és hasonló lesz a folytatás is. Ezt nem panaszként írom, sőt: ha eddig azt mondtam, hogy szerencsés vagyok, mert azt csinálhatom, amit szeretek, akkor mostantól duplán szerencsés vagyok.

Tartsatok velem idén is – duplán!